Tervezési fázis és a nagy kimchi project

Majdnem négy évünkbe telt, de végre elkezdtük a kettes, vagyis a tervezési fázist. Az első fázis a hely megtalálása és kibérlése volt, amiről azt hittük, hogy pikk-pakk meg lesz, aztán máshogy alakult. Viszont eljött ez is. A fejünkben lévő sok-sok ötletet kell valakinek egy ütős, véghezvihető formába önteni. Mivel tudjuk, hogy nagyon eltérő a gondolkodás módunk, ráadásul a négy év folyamán hihetetlen mennyiségű ötletet gyűjtöttünk, csakis profihoz fordulhattunk, ő pedig Muhly Angelika, a tavalyi év Fiatal Lakberendezője.
Most látok először testközelből ilyen kreatív folyamatot, úgyhogy el vagyok varázsolva.

Már összeültünk kétszer és őrület. Először elbeszélgetett mindkettőnkkel, kvázi külön-külön, hogy mire gondolunk és, hogy milyen szavakkal tudjuk leírni. Aztán átnéztük együtt kettőnk Mood Boardjait, amit laikusok is hasznáhatnak ötleteik formába öntésére. Plusz odaadtuk neki a fotókba öntött ötlethalmunkat és a második találkozón már főleg ő beszélt, mutogatott és kérdezett.
Itt bekapcsolódott a munkába Mesi barátnőnk, mivel nála tehetségesebb és kreatívabb ipari formatervező mérnököt még nem láttam. Az ő ötleteit lehet, hogy cimkézzük is ☺

Szóval Angi megmutogatta azt a képanyagot, amit az alapján gyűjtött, amit elmondtunk neki és részletesen átbeszéltük, hogy kinek mi tetszik, milyen irányba induljon el. Ha minden jól megy, jövő hétre már készít olyan terveket, amiken már mi is láthatjuk, elképzelhetjük, hogy hogyan valósulnak meg az álmaink, utána már „csak” finomítani és megvalósítani kell.

Recept lejjebb

Hogy pontosan miket mondtunk neki és mire gondoltunk most meg sem próbálom körülírni, mert azt szeretném, ha az éttermen keresztül ismernétek meg minket, minden esetre nagyon ott leszünk a designban is.

A konyhatechnikus is végzett időközben a kiviteli tervekkel. Ez egy kissé mérnökibb, bár nem kevésbbé kreatív munka, ugyanis nagyon pici a hely a konyhának. Viszont mindennek el kell férnie benne. Nekik is elmondtuk, hogy mit szeretnénk és hogy milyen ételeket fogunk felszolgálni, ez alapján összeállították, hogy milyen eszközöknek, gépeknek, helységeknek kell meglennie, ahhoz, hogy megkapjuk a hatóságoktól az engedélyeket és voilá, kész. Pici, de aranyos. Most pedig kivitelezőket keresünk, akik megfelelő árfekvésben felépítik nekünk az éttermünket.

A többi része sem állt le az életünknek. Így történt, hogy Ildi felhívott azzal, hogy tematikát keres a „vacsora partijának”. Nem vacsora lesz, hanem egy egész délutános összejövetel, amire ennivalóval is szeretne készülni. Egyből koreaira gondoltam és szerencsére nem kellett sokáig győzködnöm. A többi kaja majd frissen készül szombaton, de a kimchit meg kellett csinálni előre, hogy egy kicsit fermentálódjon.

Hogy mi is az a kimchi. Itt elmagyarázzák részletesen. Dióhéjban: fermentált, fűszeres kínai kell. Más zöldségekből is szokták készíteni, de ez az alap. A fermentálást itt és most lehet úgy értelmezni, hogy savanyítás. Az étel nagyon közeli rokona a mi savanyú káposztánknak, csak a fűszeres pasztával több, amitől igencsak csíp.

Koreában is tartósítási eljárás volt eredetileg. Ott is négy évszak van, ráadásul meglehetősen északon van, elég kemény tud lenni a tél, zöldségek nélkül. Vagyis C vitamin forrás, sőt még a madár inlfuenzát is gyógyítja az Arirang nevű koreai étterem étlapja után szabadon.

Kínai kel hosszában négybe

Recept (természetesen Maangchitól, saját szánk ízére hangolva)

2 nagy kínai kel (kb 3,5 kg)
2 kg jégcsap retek
fél zacskó só
fél bögre rizsliszt, negyed bögre cukor, 3 bögre víz
1 bögre halszósz
1 nagy vöröshagyma apróra vágva
1 bögre fokhagyma apróra vágva
fél bögre gyömbér apróra vágva
2-3 csokor újhagyma, apróra vágva

chili pehely: itt egy picit el kell időznünk.

A többi hozzávaló könnyen beszerezhető, viszonylag olcsó. Ebben az esetben mindenkit szépen megkérek, hogy próbáljon koreai chili pelyhet beszerezni vagy legalább olyat, amiben nincsenek benne a magok. Csípnie kell, de nem szabad vegyi fegyvert gyártani. Saját tapasztalat. A másik tipp, kóstoljuk meg a chilit és ízlés szerint tegyünk bele. Finom lesz anélkül is, bár csípősen autentikus. Elég melós az elkészítése ahhoz, hogy a végén ne élvezzük. És itt még egy megjegyzés. A fenti mennyiségeket nyugodtan lehet felezni, de kevesebbért nem érdemes nekiállni. Ha ízlik, úgy is elfogy heteken belül, amúgy meg eláll hónapokig.

Retek

A káposztákat hosszában vágjuk négybe, mossuk meg és csöpögtessük le, majd levelenként(!) sózzuk bőségesen. A retkeket hámozzuk meg, vágjunk jó ujjnyi korongokra majd a korongokat négybe. Jól sózzuk be ezeket is, majd hagyjuk négy órán át pihenni őket, félidőben egyszer megfordítva, átkeverve.

Időközben áljjunk neki a fűszerpasztának. A fokhagymát, gyömbért, hagymát pucoljuk meg és robotgépben pépesítsük. Nem kell valódi pépnek lennie, de apró szeműnek igen. A rizslisztből, cukorból, vízből főzzünk kását, ehhez keverjük hozzá a fűszerpasztát, a chili pelyhet, halszószt, újhagymát.

Aprításhoz ér segédeszközöket használni

A négy óra letelte után, mossuk át a káposztát és a retket minimum háromszor folyóvízzel, hogy az összes sót öblítsük ki.

Majd húzzunk gumikesztyűt (!) és szépen kezdjük el levelenként bekenni a pasztával a káposztát. Ha végeztünk, a maradék pasztát keverjük össze a retekkel, tegyük őket fedeles dobozba ééééés, egy darabig nem lesz kimchiből hiány.

Jót tesz neki, ha egy napot szobahőmérsékleten áll, így könnyebben megindul a fermentálódás, aztán meg tegyük hidegre, hogy kicsit lelassítsuk a folyamatokat. Tényleg hónapokig eláll, csak éretebb lesz. Persze frissen is fogyasztható.