OMFG! Éttermünk lesz!

Az ihletet adó Pina Colada

Először arra gondoltam, hogy szép lassan bepótolom az elmaradásainkat, de bár a decemberi Food Show is nagyon jó volt, egyszerűen nem várhat tovább a nagy bejelentés részletezése, szóval egy írás most arról, hogy kik vagyunk, miért csináljuk, azt, amit csinálunk és a tavasszal megnyitandó étterem koncepciójáról.

Mikor 2008 telén hazaköltöztünk ÁÁÁmerikából, már kitaláltuk, hogy mivel szeretnénk a négy éves világ körüli turné után foglalkozni. András, aki egy igaz kocka IT auditor volt akkortájt, szeretett volna egy saját vállalkoztást. Lehetőleg olyasmit, amiben a kreativitását is kiélheti. Én, mint igazi, békebeli újságíró akkor még nem igen tudtam mit kezdeni a neten újraszerveződő szakma adta lehetőségekkel, ezért a hobbim felé fordultam, ami a főzés és az ételek.

Éppen Porto de Galinasban (Brazília) üldögéltünk és a világ legeslegjobb pina coladáját kortyolgattuk (friss, éretten szedett ananászból) egy napernyő alatt, a zátonyokon megtörő hullámokba mélyedve szállt meg minket az ihlet: étterem. Muszáj éttermet csinálnunk.

Később, 2007 Karácsonyán Hondurasban és Guatemalában érlelődött tovább az ötlet, és mire Mexikó és Atlanta érintésével februárban landoltunk Budapesten, már pontosan tudtuk, mit akarunk.

Hogy mi tartott idáig? Egyszerű: fogalmunk sem volt, hogyan kezdjünk hozzá. Előbb akklimatizálódni és tapasztalatokat gyűjteni akartunk, így látszólag teljesen mással kezdünk el foglalkozni. Én betörtem a szállodaiparba, mint lounge-os lány, András pedig beszállt egy induló informatikai vállalkozásba.

Aztán sok munkahellyel és egy főzős valóságsóval a hátam mögött, mikor már kiábrándultam a tévés újságíróskodásól is, eljött a pillanat, mikor nem halogathattuk tovább.

Összeállítottunk egy üzleti tervet az akkori sejtéseink alapján és elkezdünk üzlet helységet keresni. Nem is olyan sokára megtaláltuk a tökéletes helyet. A Gozsdu udvar akkor még üres volt, csak a Cafe Vian üzemelt, de már akkor is látszott, hogy ez egy nagyon különleges hely, ami felfedezésre vár. El is kezdtük a tárgyalásokat a bérbevételtől, de sajnos több hónapos tárgyalás sorozat után fel kellett adnunk. Ok: a tulaj is tudta, hogy válság ide, válság oda, fel fog futni a hely és olyan feltételeket támasztott számunkra, amit kezdőként nem vállalhattunk.

Street food Guatemalában

Ezután több évnyi keresés-találás-tárgyalás-csalódás várt ránk. Ebből a történetből is megélne egy komplett blog. Milyen emberek/szervezetek, miért és hogyan akarják kiadni a válság közepén az ótvar kis helyeiket. De most komolyan. Még mindig csodálkozva állok néhány történet előtt.

De ami késik, nem múlik. Megtaláltuk, lejátszottuk a meccset a tulajjal, és mienk lett a legtökéletesebb hely. Én közben gasztroújságíróvá avanzsáltam, András pedig betört a marketing iparba. Szóval az élet nem állt meg. Sőt, inkább hálás vagyok a késlekedésért, mert közben olyan tapasztalatokat gyűjtöttünk, melyek által sokkal profibban és átgondoltabban állhatunk az ötletünk mögé.

Ami pedig: egy olyan pán-ázsiai fast casual étterem, aminek a fókuszában a pho, a vietnami marhahúsleves áll. Friss, finom, egészséges. Olyan oldalát mutatjuk meg az ázsiai ételeknek, ami eddig csak azok előtt volt látható, akik már jártak Dél-Kelet-Ázsiában. Időközben az ismeretlenség homályából igazi kult kajává és divatossá vált a pho, de ez is inkább a javunkat szolgálja, hiszen nem nekünk kell bevezetni a piacra, csak nekünk kell a legjobbat adni.

Vállaljuk a feladatot és ha minden jól megy akkor valamikor tavasz közepén megnyithat végre a Funky Pho!
Egyébként meg stay tuned, mert itt a blogon (is) beszámolunk róla, hogyan lehet éttermet nyitni ma Magyarországon.