Utazás, és az első benyomások

Első
Nem fárasztok senkit az utazás viszontagságaival, ezzel jár. Hála a jól előkészített megérkezésnek, simán ment a szállodához való megérkezés is. Bosszantó, hogy egy kicsit többet fizettem mindenért, de megérte, hogy nem kellett túl sokat gondolkodnom olyan fáradtan, amilyen csak akkor lehet az ember, mikor másfél napot utazik, hét időzónán át.

A második nap már egy kicsit érdekesebbre sikeredett. Emailben lefoglaltam egy főzőkurzust, de valami fatális félreértés következtében úgy tűnik mégsem. Plusz a taxisofőr nem tudta, hol van a megadott cím, ezért késtem 10 percet, ami úgy tűnik elég volt ahhoz, hogy ne csatlakozhassak a csoporthoz. Sebaj, foglaltam egyet szerdára, elkérték előre a pénzt, tehát mindenképpen ott leszek. Cserébe viszont a kedves recepciós elintézett nekem egy olcsó fuvart vissza a városba, robogón.
Gondolom mindenkinek van egy kép a fejében Kínáról, amint ezer meg ezer bicikli hömpölyög az utcákon. Nos, Saigonra pontosan ez a kép jellemző, azzal a kivétellel, hogy itt robogók árasztják el a várost.
Folyóhoz hasonlítani a forgalmat egyáltalán nem eufemizmus. Jelentem, másfél nap alatt sikerült mesterré válnom az utcán való átkelésben. Nem kis dolog, ha valaki egyszer is átérzi azt a kétségbeesést, ami a járda szélén fogja el az embert, tudván, hogy mindenképp át kell jutnia a túloldalra, de szeretné el is mesélni a végén, hogy megtette. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor Indiana Jones, Az utolsó keresztes lovag című epizódban, behunyja a szemét és belelép a szakadékba, majd kiderül, hogy szilárd talaj van a lába alatt. Nem mondom, hogy csukja be a szemét az ember, de tök mindegy, hogy figyel vagy sem, úgy is csak az számít, hogy lassú, egyenletes tempóban, egyenesen kell menni, egészen addig, amíg kikerülünk az örvényből. Ki fognak kerülni, bár igazán félelmetes.
Nem is ragozom tovább a robogó helyzetet, azt hiszem minden útikönyv és leírás ezzel kezdődik. Csak még annyit, hogy van egy Attila tipusú motor, ami elég érdekes, és ha sikerül kifognom egy bennfentest, akkor meg fogom kérdezni, hogy ez hogyan jött.