Search Results for:

Az első napi csalódás után visszamentem a Vietnam Cookery Centerbe. Mindenképpen több fajta kurzust ki akarok próbálni, bár a Saigon Cooking School teljesen megfelel a célnak, mivel minden nap más menü van. Szintén a piacon találkoztunk, ami nem ment zökkenő mentesen, mert ismét elkéstem. Ez alkalommal szendvics nélkül adtam elő a loholást, de sajnos tíz percet így sem sikerült lefaragnom. A megbeszélt bejáratnál állt egy fehér (értsd nyugati típusú) srác, gondoltam akár ő is lehet egy tanuló, de a leszólítgatás nem az én műfajom, inkább kétségbe esetten körberohantam a piacon, a tanárt keresve. Mivel nem láttam senki hozzá hasonlót, felhívtam a megadott telefonszámot, de a vonal másik végén vietnámiul beszéltek, nem értettük egymást. Nagyon bosszús voltam magam miatt is, meg a szervezetlenségük miatt is. A vége az lett, hogy a srác tényleg a piac túrára várt, és nem én voltam a hunyó, mert a vezetőink 20 percet késtek.
Ez alkalommal kicsit jobban tudtam figyelni a demonstrációra, így elég hasznos volt az ismétlés. Majd kitaxiztunk a főzőiskolába. Hát, ez a hely tényleg nem volt annyira szimpatikus. A szakács nem tudott angolul, a tolmácsunk pedig épp most tanul bele a szakmába és fogalma sincs a dolgokról. A nulla nyelvtudással rendelkező séf javítgatta ki, mikor elrontotta a hozzávalók neveit. Viszont egy újabb technikával tanultam a meg a tavaszi tekercset hajtogatni. Ez a kaja isteni. Készítettünk még egy finom vízi spenót levest és agyagedényben főtt csirkét. Ez utóbbi az én ízlésemnek kicsit nehéz étel, de az ausztrál srác oda volt érte. Hihetetlen, hogy az előkészületek után még az ilyen komplikáltabb ételek is tíz perc alatt készen vannak.
A délutánt már nagyon vártam, mert találkozót beszéltünk meg Phuonggal. Utazásaink során rájöttem, hogy az ilyen estek nagyon értékesek tudnak lenni. Felbecsülhetetlen, ha az ember helyiekkel tud barátkozni, jobb bepillantást nyerhetünk az itteni életbe, ráadásul a személyes kapcsolat miatt komfortosabb érzés idegen országban lenni. Az sem utolsó, ha néha emberként tekintenek ránk, nem pedig fejőstehénre.
Az utam egy hatalmas parkon át vezetett, aminek szintén nagyon örültem, mert azt hittem, hogy egy kis felüdülés lesz a zajos, büdös, zsúfolt városban. Azt hittem. Növények, fák tényleg voltak, de csönd, nyugalom és levegő nem . Pont egy hatalmas út vezet keresztül a ligeten, ahol száz, meg száz motoros „száguldozik”. A zöld területeken is zajlott az élet, minden négyzetméteren volt valami, vagy valaki.
A teaházat én választottam és úgy tűnik megnyertem a főnyereményt. Egy kis sikátor végén volt, ami így a város közepén egyet jelentett a csenddel. Gyönyörű, zöld és virágos növények vettek körül, pont úgy ahogy csak a trópusokon történhet. Koloniális stílusban épült modern építmény volt, hatalmas kerttel. Fedett, ugyanakkor teljesen nyitott. Még madár csicsergést is hallottam. Ez azért nagy szó. Mert patkányokon és kutyákon kívül nem láttam eddig más élő állatot.
Majdnem három órán át beszélgettünk, mindenféléről. Kiderült, hogy Phuongék nagyon megszenvedték a kommunista hatalom átvételt. Egy vidéki értelmiségi családból származik, a nagyanyjának hatalmas földjei voltak, amíg el nem vették. Mire középiskolás lett úgy elszegényedtek, hogy Saigonba kellett költözniük munkát keresni. Nem keserűséggel beszélt a múltról, csak mint tényekről, mert eléggé megcsinálta a szerencséjét. Marketing szakos egyetemistaként rájött, hogy ezzel nem sokat tud majd kezdeni, ezért elvégzett egy szakácsiskolát, és úgy látszik a főzéssel megkeresi azt, amivel viszonylag jó életet biztosíthat a családjának.
A teázás végén vissza vitt a szállodába a robogóján. Ha egyszer bungee jumpingozás előtt elbizonytalanodnék, csak előveszem ezt az élményt, és simán leugrok. Úgy tűnik, mintha ezrek és ezrek akarnának ugyanabba az irányba menni, gyakorlatilag egy Csanády utca méretű helyen. Viszonylag ügyesen lavíroznak, amíg a többi ezer meg ezer motoros úgy nem dönt, hogy nekik pedig feltétlenül keresztezniük kell az utunkat. Állítólag nincsenek balesetek. Megérkeztünk egyben és eddig a legjobb napomat köszönhetem neki.