A Restaurant Day óriási volt!

Végre valahára kinyithatott a Funky Pho étterem. Egy napra azt csinálhattuk, amit már évek óta tervezgetünk, dédelgetünk, de eddig nem valósulhatott meg. Most viszont belehúztunk.

A költözés után meginduló szülés alkalmával megfogadtam, hogy nem csinálok többet olyan dolgokat egyszerre, amelyek egyenként is egész embert kívánnak. De nem mi lennénk, ha két nappal a Restaurant Day előtt, hirtelen nem döntenénk úgy, hogy egyéb folyó projektek (munka, munka, munka) és egy három és fél hónapos baba mellé bevállalunk egy éttermet is. Úgyhogy muszáj volt.

Természetesen az idegeskedést és a veszekedéseket nem lehetett megúszni, túl feszített volt a tempó és túlságosan is különbözőképpen gondolkodunk a férjemmel. Viszont a baba megtanított minket meg-megállni, lenyugodni, gyorsabban kompromisszumot kötni. Az ő és a sógorom hathatós közreműködésével kipróbálhattuk magunkat ebben a dologban is.

Csodálatos volt. Mivel régóta tervezgetjük, hogy mit és hogyan szeretnénk, pénteken gyorsan összeállítottuk a tennivalók listáját, szombaton célirányosan bevásároltunk (köszönet Adrinak és Barninak is a felvigyázásért), délután előkészültünk, így vasárnap délelőttre már „csak” a konyhai munkák maradtak.

A kislányom ismét csodálatosan viselkedett. Két-három óránként szoptattam, játszottunk, aztán nézte mit csináltunk, majd elálmosodott, aludt egy kicsit. A következő ciklusban pedig hármónk közül valaki elvitte sétálni. Közben pedig folyt a munka.

Déltől háromig terveztünk nyitva lenni, és hol azért aggódtunk, hogy nem jön senki, hol azért, ha esetleg túl sokan jönnének. Mikor kinyitottunk az első verzió látszott megvalósulni, vagy egy órán át nem szólalt meg a csengő. Én totálisan megnyugodtam, ugyanis a szeleteléssel-darabolással nem végeztünk időre, a mis en place-ről nem is beszélve. Egy órára készen lettünk, de két barátunkon kívül, még nem jött senki. András, aki eddig nyugodt volt és saját tempójában (csiga lassan) csinálta a dolgát, kicsit elkeseredett.

Aztán fél kettő körül csengettek. Egy négy fős társaság érkezett és András olyan izgatott lett, hogy meg kellett kérnem rá, kísérje a vendégeket az asztalokhoz és ne az ajtóban akarja nekik elmagyarázni, hogy miről szól az éttermünk. Visszamentem a sógoromhoz a konyhába és megmutattam neki, hogy mit hogyan kell csinálni (ugyanis szoptatnom kellett, eh Murphy, miért jöttél a világra?!). Jött is András a rendeléssel, de még mindig olyan izgatott volt, hogy csak körülbelül tudta elmondani, hogy miből mennyit kértek, de beindultak a kerekek.

Két dolog tetszett nagyon. Működött, ahogyan kitaláltam az ételeket, a konyhát és ami a legfontosabb: a rendszer nélkülem is működött, vagyis elég volt egyszer megmutatnom a sógoromnak, annyira érthető és átlátható volt, hogy meg tudta csinálni elsőre. Nagyon boldog voltam/vagyok.

Egyet sajnálok: nem nagyon tudtam a vendégekkel foglalkozni. A konyha menedzselése és a baba teljesen lefoglalt. Pedig érdekes lett volna tudni, kiket érdekel a vietnami konyha és maga a rendezvény. (András volt a pincér, ő kommunikált, de jó lett volna első kézből) Viszont kiderült, hogy van, aki a barátaimon kívül is olvassa a blogot, őszinte örömmel töltött el, hogy eljött és megkóstolta élőben is főztöm.

Végül kilenc vendégünk volt. Ahogy Fűszer és Lélek írta, aki a Cider Bisztrót üzemeltette barátaival egy napra: éttermesnek lenni jó, bár nagyon fárasztó. Azért nekünk belefért még délután, hogy megnézzük a Based on Pig teázóját és megkóstoljuk a sütijeiket. Ezt a rendezvényt ők karolták fel és novemberben lesz egy újabb. Én mindenkit biztatok, ha valaha is megfordult a fejében, hogy éttermet/cukrászdát/kávézót szeretne üzemeltetni, próbálja ki egy nap erejéig. Megfelelő tapasztalatokra lehet szert tenni általa.

Mint ahogy nekünk is nagy segítség volt, így sokkal magabiztosabban készülünk a Food Show-ra, ahol a Blogkóstoló keretein belül 14 másik gasztrobloggerrel együtt mi is főzünk. Vagyis, aki nem kóstolta meg a pho-t a Restaurant Day-en, jöjjön el a Hold utcai vásárcsarnokba szeptember 8-án. Amúgy szuper programok lesznek és nagyon finomakat lehet majd kóstolni, nem csak a bloggerektől, de akár sztárséfektől vagy tök jó éttermektől. És lesz egy rakás gyerekprogram is.