Újhagymás „fánk”
Van az úgy, hogy az ember valami olyasmit kíván, ami nehéz, sós, zsírban sült vagyis teljes mértékben egészségtelen, ugyanakkor eszméletlenül finom és nagyon jól esik.
Ez az étel ilyen. Nem igen tudom minek hívjam, eddig palacsinta volt a munkaneve, de már nem tetszik. Gondoltam a fánkra, viszont nem kelt tésztából készül. Várom a javaslatokat!
250 ml forró víz
Kb. 3 ek szezámolaj
Nagy szemű só vagy sópehely
Egy csokor újhagyma, karikára vágva
Olaj a sütéshez
Tegyük egy keverőtálba a lisztet, készítsünk egy mélyedést a közepébe és öntsük bele a forró vizet. Kavarjuk el egy fakanállal, majd kézzel dagasszuk addig, amíg egy golyót nem tudunk belőle formálni. Kenjük meg szezámolajjal a tetejét és hagyjuk nagyjából ki hülni. Majd dagasszuk addig, amíg egy rugalmas, sima tésztát nem kapunk (4-5 perc). Ismét kenjük meg szezámolajjal, csomagoljuk be egy fóliába és pihentessük minimum fél órát.
Pihentetés után formázzunk belőle egy kb. 25 centis kígyót és vágjuk 6 egyenlő részre. Formáljunk belőle ismét golyókat, majd lapítsuk ki őket 18-20 cm átmérőjű körökké.
A köröket bőségesen kenjük meg szezámolajjal, majd szórjuk meg az újhagymával és a nagy szemű sóval.
Tekerjük fel, mint egy palacsintát, majd ismét tekerük be, mint egy fektetett kakaós csigát.
Ha kész, a sodrófával ismét lapítsuk ki úgy, hogy lehetőleg a hagymadarabok ne szakítsák át a tésztát. Kb. egy cm magas, lapos korongokat kapunk.
Közben olajat melegítünk és ha minden lepény készen van, süssük ki őket aranybarnára. Kb. 2-2 perc oldalanként.
Nekem szójaszószba mártogatva ízlett, Andrásnak fekete ecetbe mártogatva.
Olajos, sós, ropogós, finom.
