Search Results for:

A találkozás

Minden viszontagság ellenére másfél órám volt még hátra a találkozásig, viszont kopogott a szemem az éhségtől. A Highland Café nem tűnt túl megbízható helynek a kaját illetően, ezért elindultam keresni valami harapnivalót az utcán. Sokan hallhattatok már az ázsiai utcai kaja kultúráról, ha máshonnan nem, hát tőlem. Csak annyit mondhatok, hogy szenzációs a felhozatal. Gyakorlatilag minden tízedik lépés után van egy kis tologatható büfé. Nem tűnnek túlságosan ÁNTSZ kompatibilisnek, de volt rá pár száz évük, hogy kikísérletezzék mi áll el negyven fokban, ők sem szeretnek betegek lenni. Ráadásul egy ételmérgezés a trópusokon (lehet, hogy szubtrópus, mindegy) elég súlyos tud lenni.

Visszatértem a Highland Caféba, ami egyébként meglehetősen drága. Olyan, mint egy Starbucks másolat, csak valahogy egy kicsit ridegebb és készítenek meleg ételt is. Mivel valahogy még mindig éhes voltam rendeltem egy tál koktélrákos tavaszi tekercset. Most biztosan sokan felsóhajtotok, de nem volt jó. Minden félelmem a hellyel kapcsolatban beigazolódott. Olajban kisütött nehéz tészta, egy-egy falat rákocskával. Adtak hozzá valami joghurt alapú uborkás mártást. Amint megláttam, rögtön beigazolódott az előítéletem. Jobban kellene bíznom a megérzéseimben.
Krisztián nagyon kedves ember, és sikerült megerősítenie abban a feltevésemben, hogy a taxis és a szállodás is átvert (na, nem nagyon, de azért egy kicsit fáj), majd mesélt egy csomó mindent. Tippeket, tanácsokat adott, amiért örökké hálás leszek. Sajnos pont határidős projekten dolgozik és el is utazik a városból, úgyhogy nem tud velem lógni, de azért jó volt három nap után beszélgetni valakivel egy órát.
A nap további része eseménytelenül telt volna el, lévén nagyon fáradt voltam az utazástól, az időeltolódástól, a gyaloglástól és a melegtől, de mégsem így történt.