Fánk vietnami módra: banh cam (banh ram vagy esetleg má tuán)

Oké, beismerem, ennek az édességnek csak annyi köze van a fánkhoz, hogy bő zsiradékban sül. Ha alaposabban meggondolom, akkor viszont igenis sok köze van hozzá, legalábbis az élesztő nélküli fajtákhoz. Akár hogyan is van, ez szintén villogós kaja, hiszen fánkot gyakran ehet az ember, de ha a farsangi buliba ezzel állítunk be, akkor azért egy is érdeklődést sikerül kicsiholni, még a legelőrehaladottabb állapotban lévő party arctól is.

Ezen a blogon még nem emlékeztem meg róla, de nem vagyok egy édesség rajongó. Semmilyen habos sütemény nem tud lázba hozni. Ázsimánia ide vagy oda, az ázsiai „desszertek” még inkább távol állnak az ízlésemtől, a legtöbb olyan édes, hogy inkább kanállal enném a kristálycukrot. A terhességem ezen a fronton eléggé megváltoztatott (a hetedik hónapban vagyok), de a banh cam mindig is kivétel volt az édesség bojkott alól.

Édes ez is, de valahogyan másképp (lehet mondani, hogy peeersze). Talán a hozzávalók kombinációja teszi vonzóvá számomra. A mungó bab, a kókusz és a szezámmag így együtt (is) olyan addiktív, hogy bár egyetlen darab is elég lenne egy hétre, mégsem tud leállni vele az ember, vagyis én. Most legalább rá tudom fogni a babára.

Praktikus tanácsok (hogy mindenki az én káromon tanuljon):

Receptet egy az egyben ritkán veszek át. Ehhez is többet elolvastam, majd leszűrve a lényeget, kialakítottam a sajátom. Viszont jelen esetben kicsit elszámítottam a mennyiségeket, ezért azt javaslom, hogy ne másfél órával a vendégek érkezése vagy az indulás előtt álljunk neki (ahogy én tettem), mert nem a várt húsz darab gombóc jött ki belőle, hanem minimum negyven. Az már mennyiség és négy órán keresztül készült, a végső stádiumban férj bevonásával. Mondjuk lehet, hogy legközelebb inkább még több időt szánok rá és egyedül csinálom. A tipikus attitűd ugyanis nem a segítségnyújtás volt, hanem az „én jobban tudom, megmondom hogy kell”.

Szóval, ha nem lakodalomba visszük, akkor felezzük inkább a mennyiségeket. Kivéve, hogy legközelebb kétszer annyi kókuszt teszek bele, mivel ebben alig sejlett fel az íze és én nagyon szeretem. Vagy, ami még jobb, friss kókuszbelet használok.
Ha előző este, vagy aznap reggel beáztatjuk a mungó babot (vagy megcsináljuk a tölteléket) szintén rengeteg időt nyerünk.

Hozzávalók:

Töltelék:

20 dkg mungó bab (Érdemes a hántoltat megvenni, különben le kell róla szedni a zöld héját, ami macerás.)
fél bögre víz
fél bögre cukor
fél bögre kókuszreszelék

Tészta:

2 és fél bögre víz (plusz egy pár kanál a végén)
1 bögre cukor
fél kiló ragacsos rizsliszt (glutinous rice flour)

majdnem fél kiló rizs liszt (először csak 20 dekát tette bele, de még túl lágy volt, végül majdnem az egész zacskót felvette, kisebb adagonként)
2 ek szódabikarbóna vagy sütőpor
1 db nagyobb krumpli

hempergetéshez kb 2 bögre szezámmag
olaj a sütéshez (min 1 liter, a lényeg, hogy bőven ellepje a gombócokat)

Első lépésben áztassuk be a mungó babot. Elég neki egy óra ázás, cserébe vagy egy órát kell gőzölni. Ha beáztatjuk jó pár órára, vagy egész éjszakára, akkor tíz perc alatt szétesik. Választhatunk. Bambusz vagy más pároló edénybe tegyünk sütőpapírt, erre öntsük a lecsöpögtetett babot, majd helyezzük forrásban lévő víz főlé, fedjük le és gőzöljük.

A végeredménynek olyan puhának kell kell, hogy egy kanállal szét tudjuk nyomkodni.

Oldjuk fel a vízben a cukrot, tegyük hozzá a kókuszreszeléket és keverjük össze a szétnyomkodott babbal. Egy krumplipüré szerű dolgot kell kapnunk, amit hűtsünk ki. Ha kihűlt, formázzunk belőle fürj tojásnál kissé nagyobb golyókat.

Ez az a pont, ahol lefedve betehetjük a hűtőbe és ha nincs időnk rá aznap, akkor a többi fázist megcsinálhatjuk másnap.

A tésztát nem érdemes mondjuk hűtés közben meggyúrni, mert kiszárad. Frissen a legjobb és lehet vele azonnal dolgozni. Szóval mindképpen készen kell lennie a mungó bab golyóknak, mielőtt nekiállunk a tésztagyúrásnak.

A tésztához megfőzzük a krumplit és villával, szétnyomkodjuk, megvárjuk, míg kihűl.

A vízben feloldjuk a cukrot majd a szódabikarbónát vagy a sütőport és hozzá adjuk a ragacsos rizslisztet, a tört burgonyát és bögrénként a rizslisztet. Közben „gyúrjuk”. Nem hagyományos tésztát kapunk. Addig kell hozzá adagolni rizs liszet, amíg gyurma állagú nem lesz és könnyedén tudunk belőle gombócokat formálni, anélkül, hogy a kezünkhöz ragadna.

Töltés:

Golflabda méretű golyót formálunk, majd szétlapítjuk olyan módon, hogy körbe körbe forgatjuk és a szélét lapítgatjuk, hogy a közepe egy kicsit vastagabb legyen.
Mikor fél tenyérnyi nagyságú, beleteszünk egy mungó bab golyót, ráhajtjuk a tésztát és beburkoljuk vele, majd szintén golyót formálunk. Pont úgy, mintha szilvás gombócot készítenénk.

Ha meg van úgy tíz golyó, akkor forgassuk bele a szezámmagba, úgy, hogy közben nyomjuk bele a tésztájába a magokat. Próbáljunk rászuszakolni annyit, amennyit csak tudunk.

Amennyiben maradunk az eredeti mennyiségnél, a tészta menet közben kiszárad, ezért időről időre gyúrjuk át egy-egy kanál vízzel.
Ha minden golyó készen van, akkor kezdjük sütni forró, bő olajba, amíg aranybarna lesz. Négy-öt perc kell neki, közben mozgassuk őket, mert leégnek (kivéve, ha nagyon sok olajban sütjük).

A legjobb azon mód frissen, de másnapig simán tartja a minőséget, a harmadnapot meg remélem nem éri meg senkinél.