Daily Archives: 2011-03-08

Sajnos korán sötétedik

Este már csak vacsorázni volt energiám. Na meg vizet kellett szereznem, ami nem egy bonyolult feladat, de nem szeretném, ha továbbra is többet fizetnék a dolgokért, mint amennyit érnek.

Nem mentem messzire, három sarokkal arrébb van egy híres pho lelőhely, a Pho Quynh. Helyit nem nagyon látni benn (vagy kinn, elég nyitott), szinte csak turistákat, de állítólag nemzeti eledel jellege ellenére nem nagyon találni autentikus helyet. Ezt az állítást erősen kétlem, de nem volt energiám további kilométereket megtenni az igazit kutatva. Amint átáll a bioritmusom, Alekosz szavaival élve, ígérem mindent megteszek, hogy csakis az eredetit kapjátok tőlem.

Pho mániám minden barátom előtt ismeretes. Öt évvel ezelőtt kóstoltam először és az első pillanattól fogva alázatos szolgája vagyok. Hogy miért? Nem tudom, mindenkinek van valami stikkje. A forrón tálalt leves illata igéző. Az alaplevet marhacsontból főzik grillezett hagyma, grillezett gyömbér, fahéj, szegfűszeg, és csillagánizs hozzáadásával. Ez egy alaprecept. Rengeteg változata van, kb. akkora vitákat vált ki az elkészítése, mint nálunk az eredeti lecsó recept. Lehet bele tenni cukrot és halszószt, mint itt délen. Meg lehet bolondítani egy kis fekete kardamommal és fekete borssal (Vietnám nagyhatalom borstermesztésben és kivitelben), Bíró Lajos szerint pedig elengedhetetlen kelléke a citromfű és a kaffirlime levél. Sőtt, éppen most olvastam egy hiteles forrástól, hogy Hanoiban a topséfek egy fajta tengeri gilisztát (peanut snail) is főznek bele.

A tányérba (bowl) először friss rizstésztát tesznek, majd következnek a feltétek. Eredetileg hajszálvékonyra szelt marhahús szeletecskék, amelyeket a rámert lé főz meg félkészre. Manapság ennek is rengeteg variációja létezik a csontokkal együtt főzött hústól kezdve, a mócsingokon és pacalon keresztül, a húsgombócokig. A blog címe is mutatja, hogy ettől a témától nem fogtok ilyen könnyen megszabadulni, további elemzések a láthatáron.

Ami biztos, hogy forrázott babcsíra, lime, karikára vágott chili és újhagyma nélkül nem erről az ételről beszélünk. Arról nem is szólva hogy, gyakorlarilag egy kazalnyi zöldfűszert (vietnámi bazsalikom, menta, koriander stb., később ezek elemzésétől sem menekülhettek) adnak mellé, amelyekből jócskán tesz bele mindenki, utánozhatatlan frisseséget adva ennek az egytál ételnek.

A pho, amit elfogysztottam erős közepes volt, emléke mégis melengeti a szivemet.
A hely viszonylag tisztának tűnik, amíg nem pillant az ember a földre, de a konyhán látszik az erőfeszítés. Csillog-villog minden és rendes mosogatót is felszereltek, ami megnyugvás az európai léleknek.

Amint beléptem, egy rettenetesen unott arcú pincérnő hellyel kínált két ázsiai fazon mellett. Örültem neki, gondoltam mégegyszer ellesem hogyan eszik a helyiek. Kicsit meglepődtem. Éppen arról folyt a szó, hogyan kell fogyasztani, angolul. Égő vagy sem, percekig gondolkodtam, hogy miért értem miről beszélnek.

Alapvetően ez egy gyors étel. Hogy mennyire, azt az alábbi videó szemlélteti, ha sikerül beillesztenem. A levest órákig kell főzni, a tészta friss, csak megmelegítik forró vízben, a feltétek pedig elő vannak készítve. Az étlapra mutatástól számitva két percen belül előttem volt az étel. Csekkoltam az illatát (utánozhatatlan), a lé ízét (intenzív és édes), belepakoltam, ami belevaló és öt percen belül elfogyasztottam. Három féle hússal kértem, így kaptam bele félig főtt marhát, húsgolyót és mócsingot. Ez utóbbi furán hangzik, van ez így néha, de nem rágós és nagyon fűszeres íze van, egyszóval finom.

…és ahogy Anthony Bourdain értelmezi a témát:

Dolgom végeztével emelkedett lélekkel haza indultam. Itt véget is ért volna az estém, de nem így történt.